nagyapám zongorája mellett ülök
a barátnőmmel és kétkezest játszunk,
áginak hívják és meg tudok benne
bízni, hogy leélhessem vénkisasszony
hétköznapjaimat. van valami ebben
a Schubertben, mondom neki, miközben
összeakadnak az ujjaink, de valami
mégis más lett. újpest hangos világzenei
piaca behallatszik szüntelen a házba.
nem vagyok már kislány, üvöltözi egy
fiatal roma anyuka az apjának. mélyen
elgondolkodok és ülök tovább. ági
elment, a zongora billentyűi csendesek.