isten almát rágcsál, rohadt darabokat
köpköd, magokkal, és figyeli a tegnapi
beszédet. ági almát eszik, kihagyja a
bebarnult részeket, és énekelve nézi

a napot. isten elindul szomjasan és
kihagyja a fényeket, nyugodt a víz.
ági vízért megy, de az üres-feketét
találja meg, látja a karimáját, sejti,

hogy isten imádkozik, négyfelé néz.
nem imádkozik a tegnapért és a
holnapért. ági nem imádkozik, mert

úgyse jön vissza senki, elmond egy
üdvözlégyet, isten bólint rá, nem jön
vissza, nem jön már vissza, mondja.