isten almát rágcsál, rohadt darabokat köpköd, magokkal, és figyeli a tegnapi beszédet. ági almát eszik, kihagyja a bebarnult részeket, és énekelve nézi a napot. isten elindul szomjasan és kihagyja a fényeket, nyugodt a víz. ági vízért megy, de az üres-feketét találja meg, látja a karimáját, sejti, hogy isten imádkozik, négyfelé néz. nem imádkozik a tegnapért és a holnapért. ági nem imádkozik, mert úgyse jön vissza senki, elmond...

 maradj a padon és ülj, feszengj, és járjon a lábad, nyúlj a hajadhoz, simítsd a füled mögé, hogy rajtad nevessek, hidd el, hogy nem érdekel, zsíros a hajad, a borotva hab mellet fekszik a fésűd, utoljára én használtam, még mindig benne van a hosszú gubancos hajam, mert nem szedtem ki, lássam, mikor használtad, használtad-e egyáltalán, használta-e más, a zoknidat mindig a cédék közül húzom elő, szürke a színűk és patkányokra...

összeülünk, szorosan és nézzük a piros gyertyákat az asztalon forogj, forogj és stb. mondják, mint a balerinák, szép vagy, a topánkának az orra rózsaszín lesz, de fel kell néznem, mert a nagypapa szól rám, a zongora mellett ülve sem lehet a lábra nézni, de nem fecsegek, ági itt van, a kezemet kulcsolom és idegesen pörgetem a mutatóujjamat, ő csak beszél és beszél, tele van az arca anyajeggyel és a háta közepén egy bibircsókkal, akkor...

nagyapám zongorája mellett ülök a barátnőmmel és kétkezest játszunk, áginak hívják és meg tudok benne bízni, hogy leélhessem vénkisasszony hétköznapjaimat. van valami ebben a Schubertben, mondom neki, miközben összeakadnak az ujjaink, de valami mégis más lett. újpest hangos világzenei piaca behallatszik szüntelen a házba. nem vagyok már kislány, üvöltözi egy fiatal roma anyuka az apjának. mélyen elgondolkodok és ülök tovább. ági...

havazott. szlovákia csendes falujában a nővéreimmel szilvesztereztünk. leitattak és meglett az ára: táncolni majd flörtölni kezdtem egy lánnyal, talán áginak hívták, mindegyis, meg- fogtam a mellét, miközben ők, mint a mostohák, kamerával a kezükben sikoltoztak a röhögéstől. több üveg pezsgő után azt se tudtam, fiú vagyok vagy lány. ha előveszem anyám caprice cipőjét és felhúzom, vissza- emlékszem arra az éjre. ma már szűk rám,...

a múlt évben minden éjjel összevertek, az utcán, aztán a lakásban, néha azt se tudom, melyik volt az igazi otthonom, nincsen se lányom, se fiam, se férjem, de vannak szeretőim és van csókom, és van úgy, hogy atyámat anyám, ha letérdel, kurvaként kezeli, nem szabad megszólalnunk, kivonulunk, mint a templomból az egerek, ha furulyával jön a fogó, nem fogadtam esküt, és nem vagyok nővér, de tapasszák be számat, mert a sikoltásért külön...

nincsen képem róla, amikor rövid hajam volt, először vágta le anyám. a lehullott hajból copfot font és feltette nővéreim fonatai mellé, ő így gyűjtötte a maradék nőiességét, ami megmaradt a szülések után. mert fiú ugyan nem jött a világra, bennem valamit mégis látott, valamit, de a mutatóujja jobbra tekint, a tóra, ahol sokkal később napoztunk, csak mi lányok; jet skiző, szép lábú srácok előtt, azóta figyelem azokat a lábakat, és félek.

 a padon ülve nézek rád, noha hosszú műhajamat –ami éppen barna – csavargatom, citromos sört szürcsölök (jó lenne, ha szívószál lenne nálam) és hát tényleg: zavarban vagyok, mer hol a szoknyámat nézed, hol meg a lakkozott körmömet, és elgondolod, hogy hasítanék végig a hátadon szex közben, de nem mondasz semmit, beszéd közben köpködsz, szemüveget viselsz és rossz a szájszagod, így kedvellek téged, egyszerűen, és amikor...

jaj, mamám, magammal viszem a tűt meg a cérnát. Melindának hívnak, viszem a hajnal-piros lajbit, viszem, le is teszem. a langyik, oh azok a lányok, fényes cuccot gyűjtenek, fel, a hajra paróka, indul a móka, ezt is elveszem magamnak. hajol és pucsít, rózsaszínbe olvad a punci. hozok mézet, viszek Rudit, szőkébe ragad a rágógumi, szedné, de nem megy neki, tépi, tépegeti, gumival jön az átok: róka-móka, paróka. a vécében a...